sourreal

nézem ezt az én blogomat és azt látom, hogy ügyetlen nagyon s még ifjú werthernél is szerencsétlenebb.  mérlegeljünk.

az álmaim nyomasztanak. nem emlékszem rájuk, nem is török felé, hogy emlékezzek, mit gyötörjem magam? de reggelente az ébredéssel elkap a pánik, nem tudom hol vagyok és ez megijeszt, halálra rémít. ezen túllendülvén el kell gondolkodjak rajta, milyen nap van. miért keltem ma fel.…

én meg amondó vagyok, hogy ezen a világon nincs olyan létező, aki bennem kárt akarna vagy tudna tenni. efelől kétségem nincs, nyugalmam megingathatatlan és nehezen tolerálom, hogy szűk környezetem (szerintem) indokolatlan aggodalma nem ül el néhány gyorsan lefutott, kötelező…