sourreal

egyszer halljam még meg, hogy így üvöltesz bárkivel, aki nem beosztottad és   ígérem, kettőnk közül te leszel nagyobb bajban. 

egész kis normális testem van. úgy értem, arányaiban rendben való. úgy értem, a talpam egy nagy arasz, az araszom könyéktől csuklóig ér és ha egyenes derékkal állok, lógatom a karom, akkor az ujjaim épp a combom közepét érintik.  a lábaim testetlen köd. addig léteznek…

aztán mégse megy, tudod, becsületből. ezt még apám nevelte belém, hogy amit elkezdtem, azt vigyem végig. itt aztán nincs és nem is lesz feladás. se meg nem futamodik senki. nem és nem, semmit nem elengedni. úgy járok majd, mint az egyszeri pelenkás, aki az abrosszal együtt magára…