sourreal

szereti a testét, ha az enyém vele van, amin nem is csodálkozom, hiszen tulajdonképpen azt csinálhat velem, amit csak akar - csak épp nem mindig akkor, amikor ő akarja. és milyen kellemesen demokratikus is ez, ő kéri, én meg megtagadom, aztán repríz. 

mi ez, ha nem csiklandós? vétójogom van. és már nevetek, amikor leírom, hogy egyszer majd a kígyó kér kúszás-jogot, mert eszembe sem jutott ezt áthallani, amikor már eldöntöttem, hogy valahogy majd belehelyezem ebbe a szövegbe. 

roppant kínos, de valójában nincs is mit mondanom, csak folyik belőlem a szöveg a közlés különösebb vágya nélkül, fölösleges is így csinálni. mondjuk vágy az éppen van bennem, jut(tatok) belőle bőven minden kedves jelentkezőnek is, csak

én ezt
nem így
és

nem ide
gondoltam
amíg még gond
ol
koz
tam

mert ma már azt sem. ma már csak darab-versek, félsorok, pár rímek és rímpárok töltik az éber óráimat ki, be meg lila köd. faltól falig. holtpontra jutottam, kérem, e mancan le parole con cui si può partire, si può fare, le quelle che mi hanno sempre guidato, nem jön a számra. 

irányelvek. 

tartózkodjunk a prüdériától, maníroktól, konvencióktól, ha lehet, or else an ocean is compelled to close.

új élmény merőben, amikor szó bennszakad, hang fennakad.

még ilyen semmirevaló, eklektikus, értelmetlen posztot soha többet. 

giccses, fúj, köpni kell. rózsaszín nyál csorog az államon. 
(valaki számolja már meg, mennyi belőle a sajátom. vagy indítson plágium pert. mert én megérdemlem.) 

befejezésül pedig: test, most gondolj kavafiszra. az ágyakra, ahol hevernél. mind a vágyakozásra, mely érted villámlott a megnyílt szemekben. 

így, így sokkal jobb.