sourreal

aztán mégse megy, tudod, becsületből.
ezt még apám nevelte belém, hogy amit elkezdtem, azt vigyem végig. itt aztán nincs és nem is lesz feladás. se meg nem futamodik senki. nem és nem, semmit nem elengedni. úgy járok majd, mint az egyszeri pelenkás, aki az abrosszal együtt magára rántotta az egész terített asztalt késestül, forrólevesestül.

ennek az egésznek az értelmetlensége kaparja a torkomat, bútól aszok és remegek, nehogy rám süssék, hogy jódolgomban nem jön belőlem más, minthogy szenvedéseimnek állítok emlékművet. meg szarból várat, nem?
pedig a napokban elkezdtem ám egy posztot. bizony, elkezdtem arról írni, hogy mi jóság van, hogy fel vagyok szabadulva, csupa fény és ragyogás büszke elmém, nem fél lopástól, vadorzástól.
de végül inkább hagytam magam boldognak lenni, posztot meg majd többszöri örömömből kerekítek. 

csak bírd kivárni. mert mi van addig? most még völgy. aztán három nap szepezd. aztán üresjárat, a családom körbeül és eszi az életem, ami megfekszi a gyomrukat, végül kölcsönösen hányunk egymásra. aztán hat nap prága. aztán egyetem. aztán tél. és nyár. és repríz, illetve ezek permutáció, amíg csak el nem pusztulunk, de azt már örökremerthaláléspontnincsfeltámadás.

de ha meg csak a mai napot nézzük, és megtehetjük, mert tulajdonképpen mindenki ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy csak a most van meg a kicsit korábban, tehát ha csak a mai napot nézzük, és mondjuk csinálunk egy ilyen pozitívum-negatívum listát, akkor a pozitívumokhoz nyugodtan fel lehet vésni, hogy minden jel szerint fogamzóképes vagyok.

és ezt leírtam és utána fél órát-órát elmélkedtem rajta, hogy valóban akkora öröm-e ez.
persze semmire sem jutottam. nehéz is lett volna - semmiből valamit csinálni.

minden bizonnyal tévedek (amúgy zusammen). sose írtam s szív sose szeretett. 

jelen írás vendégszövegeket tartalmaz tóth árpádtól, w. s.től (szigorúan szabó lőrinc fordításában) és az ÓMSból, illetve egy folyó hó 27.éjén, kapolcson kelt, vandálnak címzett levélből.