Egy fenyőerdő közepén álltam. A fenyőerdő szemmel láthatóan könnyedén lélegzett. A fenyőerdőben nem voltak állatok, se más növény, csak fenyők.
Álltam ott és nem tudtam lélegezni, pedig semmi ártó nem volt közel-távol, a levegő tiszta, nincs kötél a nyakamon, fűző a derekamon. És különben is, az erdőnek is megy, nekem miért nem? Valahogy rájöttem, hogy ha vízbe állok, minden könnyebb lesz.
Képszakadás után térdig állva találtam magam egy tóban, még mindig az erdőben. Éreztem, ahogy megtelik a tüdőm levegővel, de ezzel együtt eluralkodott rajtam a félelem is - úgy éreztem valaki követ, jön utánam a partról, nekem pedig menekülnöm kell. Elkezdtem hát befelé gázolni, majd úszni. Kifejezetten esetlenül és lassan mozogtam, mégis sikerült lerázni az üldözőmet.
Épp kezdtem magam biztonságban érezni, amikor hínár tekeredett a lában köré és lerántott a vízbe.
Végül mégiscsak megfulladtam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.