van bennem, kicsit értem csak, hogyan.
vagy az istáló szalmája kapott lángot,
vagy a tisztítótüzem nem hamvadt még ki.
egyik sem valószínű, előbbi azért, mert akkor szétszaladt volna vele a ménes - ami nem történt meg -, utóbbi meg mert már rég kivéreztem.
a kép toulouse-lautrec
(úgy írtam le a nevét, hogy nem gugliztam rá)
ezt az egészet meg csak azért írom, hogy írva legyen. mert vissza akarok ide szokni.
meg a naplómra is vissza akarok szokni
meg az olvasásra
meg az önbizalmamra
meg magamra
meg arra, hogy undor nélkül el tudok élvezni - rémes, de eddig ezzel állok a legjobban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.