egy zuhannyi idő alatt tavaszodott ki bennem, s mostanra már messze zengő, határtalanról éneklő, csupa-fény meleg nyarat dalol a hajam, a körmeim, a szárnyas két tüdő, minden hajlatom, csúcsom és zugom.
fűre vágyom, gyepre, vadvirágra és kölyökállatra, legyen az szöcske, macska, denevér vagy kisegér. fűz akarok lenni, nádas, táncolni akarok és messze mozdulni, el akarok menni és vissza is akarok jönni, és vízbe akarok menni végre minden félelmem nélkül, úgy akarok úszni, hogy nem nyom alá teher és azt akarom álmodni, hogy zuhanok, vagy hogy repülök, mindegy is nekem, csak a súlyom engedne el, voltam már olyan könnyű, biztos lehet még, talán szabad, megengedik, ha így vágyom rá, repülni, repülni szeretnék végre.
hegyekre is gondolok, dombokra kereszttel. fára akarok mászni. olyan erősen akarom, hogy sírni kell bele, hogy nem lehet. szabadon akarok nőni és soha többet nem akarok enni semmit, inni is csak vizet és azt is akarom, hogy ne nyugodjon többet a Nap és a hőmérséklet maradjon 20° felett mindiges mindig.
ki akarok tenni végre egy felkiáltójelet.
!
pokolba a nyugalmammal - milyen nyugalommal, az első mozgó óta nincs nyugalma senkinek - de nekem volt és békém is volt még emlékszem rá - rosszul emlékszel - te emlékszel rosszul - ez most a tagadás vagy már a harag, azért a második szakaszhoz még korán lenne, különben is mit gyászolsz - téged, dögölj meg
előre örülök a sosemvolt és sosemlesz szabadságomnak.
annyi bennem az akarás, mint gyereknek volt és úgy érzem, ez erősen visszavet a tudati fejlődésben. csak egy helyben toporgok tőle, elindulnék, de nem mozdulnak a tagjaim, nem jutok sehova.
hol oldjam még meg, hogy végre el is engedjen?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.