és minden álmomban is, százféle változatban (ezt a szabóbalázséktól csórtam, ők meg a csehtamástól, aki meg valószínűleg csak lehívta az univerzumból, mint ahogy a wiccák hívják le az erőt a holdtól - kérik s csak úgy lesz nekik).
ott vagy encore à l'ombre, belelátlak, belehallak, beleolvaslak, mert még ide is volt képed bepofátlankodni. előtted az volt a jó könyv, amit olvasva néha meg kell állni, nagyokat lélegezni és tenni pár lépést. mióta megteremtettelek, az a jó könyv, ami befér a bőröd alá.
és most sem azért vagyok még ébren, mert ha álmodom, rólad álmodom, hanem csak úgy, mert addig-addig húztam, hogy már nincs értelme lefeküdni, hanem inkább van értelme kitalálni, hogy mit veszek fel holnap.
- a kéket, amit álmomban viseltem, amikor a kampuszon estem teherbe és vetéltem el, vagy
- anyám régi fehér ruháját, vagy
- megint a feketét valami pirossal (ha már kimostam őket), vagy
- a bordót, vagy már volt rajtam
- a szecessziósat, vagy hízni kéne hozzá
- zöldet, vagy
- kupacba csomó földszínt, vagy
- égruhát.
de nem ám tetszeni valakinek, hanem tetszeni mindenkinek, legyek a mindenki babája (ez meg ákostól van), mert azért mégis szebb így, mint egy semmi kis hetérának, aki játszik rajtad, mint pszaltérionon s várja, mikor szakad el a húr.
és hiába tudom, hogy aki dicsér, az mind kufár, hisz kísértés követ, bármerre vagy.//Kedves vagy, így tehát megnyerhető,//Szép vagy, tehát ostromok ingere...
... elég lesz már, magam bírája magam vagyok, neked meg söprés, tűnésed van a fejemből! dehát én mindig rólad írok. és még mindig rólad írok. kezdheted olvasni a 27. szonettet.
cipőt kellett volna venni, bizony, nem könyvet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.