Reggel egy savra szánt tabletta, mert fáj, mert hányni kell. Ha végre sikerül valamit lenyomni a torkomon, jöhet vele egy magnéziumos, reklám szerint sok energiát adó vitamin.
Csak délután jutok az ebédhez. Sajnos megesik, hogy evőrohammal. Fura dolog az evőroham. Nem gondoltam volna pár éve, hogy a hánytatásnak ennyire édestestvére, és hogy tud ismétlődni a felzabált mennyiség kidobása után. Bizony. Ha nem eszel meg valami szokatlan akaraterő miatt mindent, amit megkívánsz, akkor majd megeszed a következő körben. Ha akkor sem, az után. Ma például háromszor hánytam így, és öt év alatt eljutottam oda, hogy még egy ujj kell. Tehát az egész kézfejemet be kell tolni a torkomba ahhoz, hogy jöjjön valami.
Na de ez az egész csak akkor történhet meg, ha már az a reggeli két tabletta felszívódott. Ez után nem szabad kidobni semmit a gyomorból. Jöhet a maradék betevő. Egy szépségvitamin, hátha szépnek látom magam egyszer. Egy tőzegáfonya, hátha nem fázom fel indokolatlanul az elkövetkező hónapban. Aztán jöhet a fogamzásgátló, hátha jó valamire. Hátha lefeküdnék valakivel, aki megint csak hazudik és megint a legjobb tulajdonságomnak a testemet látja. Ez a tabletta talán megvédene attól, hogy szülnöm kelljen valakinek, aki legfeljebb önmagának is csak hazudja, hogy szeret engem. Meg hátha így nem fogy el belőlem a nő. Legalább hormonok formájában nem. Végül az utolsó. Ez kapszula. Valerianás, hátha alszom. Hátha nem kelek fel állandóan. Hátha nem álmodom, hogy minden exem új nőjét ugyanúgy hívják, és hogy valamelyikük egy pohárba élvez az aktusunk végén, hátha megiszom a kedvéért. Hátha.
Persze tudom, hogy valahogy kitéphetném a karom a torkomból, esetleg feltételezhetnék jót férfiról. Vagy akár megpróbálhatnám nem gyűlölni a testemet azért, mert bár nem a legszebb, de még így is ez az, ami kis időre megtart mellettem egy férfit.
Biztosan lehetne, de nem tudom megcsinálni. Túl sok a bizonyíték a silányságomra, bár a gondolataim csak szépen, kivárással terelődnek a halálra.
Kitartóan eszem a napi hat gyógyhatású készítményt, hányom ki a bevételek időpontját messze elkerülve az ételt, hátha valami elmúlik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.