sourreal

nincs jobb dolgom, mint magamra figyelni, s hát egész különös testérzéseket kell észrevegyek. 

már csak ez a dolog a bordáimmal, ez önmagában véve is elég szokatlan, pedig már mióta így van, megszámolhatatlan ideje feszül puszta bőr közvetlenül a bordáimra. olyan biztonságos. miért is kunyerálom állandóan más érintését? 0-24ben enyém a tökéletes ölelés, fölösleges minden kívülálló.

kiálló. w. volt nálam egy hónapja, nem több s hogy ő lerajzol, hát tegye, de akkor én inkább feküdnék s feküdtem is, hanyatt, bele-belealudtam, vivaldit hallgattunk, szefárd zenét is s w. hosszú perceket nevetett azon, hogy a derekamat rajzolja. a csípőmet. hogy ott a két csípőcsontom, azok már megvannak, rám néz, látja, hogy nincs közöttük semmi, mondja is, hogy nincs ott semmi, de azt is mondja, hogy ő ezt most egy vonallal összeköti. mert így tanulta, hogy össze kell kötni. pedig nincs is ott semmi. és nevetett. 

én is nevetek, de szégyenemben, nem jóérzéssel, amikor egy hirtelenebb mozdulatomnál lerepül a gyűrű az ujjamról. olyankor megkeresem, felveszem s beszélek tovább, mintha mi sem történt volna, pedig az történt, hogy megint könnyebb lettem. valójában a gyűrű a hibás, fenéket csúszkál, meg kéne büntessem, nem kéne hordanom. azt nem lehet. akkor húzzam nagyobb ujjamra. nem, nem megy fel, a csonton akad meg. hogy hívják? ja, ujjperc. 

szögperc. nem, nagyobb. egész szögekkel nőtt a látóterem, úgy érzem, hogy csak ülök, nézek és többet tudok befogadni, mint ember valaha. legalább annyit, mint egy nyúl. olyan biztonságos. amit látok, azt mind felügyelem, ülök és figyelem, és nincs olyan, hogy a hátam mögött, nincs olyan, hogy valaki meglep. tág terek csak mindenütt. a szemem is megnőtt ebbe az ideges bámulásba. tényleg a szemem lett nagyobb? vagy az arcom esett be. igazából mindegy, ez is, az is optikai csalás. olyan értelmes formám lesz tőle. 

még szerencse, hogy van még formám, bármilyen. éjjelente a két vállam összecsúszik, vissza a testembe, a gerincem meg csigaállagúvá olvad és összetekeredik ott lent. képtelenség kibogozni. lábaim soha nem is voltak. amit érzek, amikor kimennek alólam, nem forognak vagy csak elvesznek, az fantomfájdalom. egy másik életből hoztam. 

húztam. a hajamat. mert már van olyan hosszú, hogy lehet húzni. ez megérne egy örömzenélést. többet. hozzá is fogok. 

fogak. a számban. a fogak a számban csontok. nem. a fogak a számban fogak. 

ha megfulladok, az miattuk lesz. és bizonyosan megfulladok.