Éjszaka arra ébredt, hogy a helyes nyelvállással beállított vokálisok épp úgy röpülnek ki a szájából, mint ketrecből a madarak.
Mostanában sokat gyakorolt, hiszen ezt tanítja az óvodásainak is. Azt viszont még sosem vette észre, hogy a kiejtett hang túl tud tenni a szavak tartalmának legnagyobb őszinteségén. Olyan informatív volt énjéről mindegyik, mintha jól összeállított kérdések sorára adná a legigazibb válaszokat. Milyen az étvágyad mostanában? Aggaszt-e, hogy nincs társad? Feszélyez, ha bele kell gondolnod, hol leszel egy év múlva? Volt már olyan szexuális élményed, amit erőszakként éltél meg? Ó, á, í, s. Meg a szomorúság, cinikusság, feszültség és szégyen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.