sourreal

figyelj, kezdem. 

nem lesz egyszerű, tudom, megint rá kell kapni az ízére, el kell rúgnom magam, ki kell porolni s hasonlók, de menni fog. sőt, lesz még jobb is, mint volt. 

kezdésnek tehát - csak azért, hogy legyen iránya, hogy tudjak elindulni, aztán majd visz a sor -, kezdésnek tehát szeretném elmondani, hogy én nagyon meglepődtem, amikor kiderült. Persze sejtettem már egy ideje, mentségemre legyen mondva, a fejemben már néhányszor megfogalmazódott, de kettő és félnél nem többször, és akkor is mindig igyekeztem nem elhinni és jól megölni. Jól, mármint alaposan.  

Aztán tegnap este leírtam logikusan egymásba kapcsolódó kijelentő mondatokkal, hogy micsoda hazug egy alak vagyok, hogy még magamat is át tudom baszni. 

Az történt ugyanis, hogy eddig azt hittem, hogy feminista vagyok, aztán meg kiderült, hogy nem. Pontosabban: eddig azt hittem, hogy egy erős és határozott nő vagyok, aki a saját életét éli, gondolkozik meg van önbizalma és hasonlók. És hát az a szomorú igazság, hogy nem így van. 

Azt kellett észrevennem, hogy amíg csak szájaltam férfi-nő viszonyról, addig nagyon fasza és jól menő dolgokat tudtam megfogalmazni, most pedig, hogy élek egy férfi-nő viszonyt, olyan konzervatívul állok a benne elfoglalt szerepemhez, mint valami x. világháborús hadiellátmány-löncshús adag.

Mondanám, hogy kétségbe ejt a helyzet, de nem lenne igaz, mert ugyan elborzaszt, de inkább hagyom az eddigi sok nyávogást (nem tudom, mikor folyattam össze a gyengédséget a gyengeséggel, a puhaságot meg a puhánysággal, de kétség kívül megtörtént, most meg szűrhetem, amit még lehet), és valamit csinálok azért, hogy legyen bennem gerinc. 

Ez tehát most a terv. 
Hogy megint magamra figyeljek. 
Magamra is. 

Mert tényleg érdekesebb és vonzóbb leszek attól, ha gondolkozom. 
Nem duma, tök komoly. 

És akkor még arról nem is beszéltem, hogyan szakítottam a testemmel.