sourreal

neked van a legidétlenebb kulcsod, amit valaha láttam. forogni is alig akar, nyomni kell, bemozgatni - hozzád bejutni még engedéllyel is erőszak. 

jó nálad.

tetszik itt, szeretném azt hinni, hogy te rendezted be a lakást, de csak a szekrényed belsejében látlak téged, a lépcső hideg kövéből érezlek. 

te adtál kulcsot a kezembe, mégis olyan, mintha tilosban járnék. tudom, hogy a lépcső alján jobbra van a szobád, szemben a kert, balra el se merek nézni, arról nem beszéltél. 

a kanapéd tudja, hol ültél rajta reggel. én is. beleolvasok a könyvbe, amit elöl hagytál; már látom is benne a dolgozattémát. 

miért van tele a fürdőd gyönyörű nőkkel? és miért pucér mind?

az ürge a falon mintha direkt a wécét nézné. engem a wécén. a kádadban aludni lehetne. azt audrey hephburn figyeli. ez a rengeteg tükör, egészt mint otthon. és te, a hideg kő a talpam alatt. a tenyerem alatt. a fejem a wécé fölött. az ürge a falon nézi, ahogy epét hányok. soká jössz még, és ő nem fog beköpni. 

üres keretek lógnak a faladon és idegen ivo andrič a polcodon. tele vagy könyvekkel, amikről nem is tudsz, ez nem is a te könyvtárad, itt semmi nem a tiéd, hogy tudsz itt élni, hogy nem fulladsz meg, amikor minden tulajdonod a bőröd alatt van? 

egy bőr nem elég két emberre. 

nem kúszhatok a bőröd alá, az ágyadba bújni félek, a díványon várlak hát.

elalszom, míg nem jössz. a takaród alatt ébredek, elkap a pánik, megütlek, nem akartam, esküszöm, nem akartam, ne haragudj, sajnálom, körülírhatatlanul sajnálom. 

te adtál kulcsot a kezembe, a legidétlenebb kulcsot a világon. kis rákészülés, gyakorlás, te is segítesz s már könnyebben forog. 

jó nálad.

tetszik a tilosban.